Attól tartok, hogy túlbonyolítom a kérdést. Pedig a képlet elég egyszerű. A nem szeretlek annyira per pillanat egyenértékű azzal, hogy nem szeretlek. (Lehet hogy igazából ez volt mögötte, csak ezt könnyebb kimondani.)

Így hát nem sok értelme van a folytatásnak, és a rágódásnak, meg annak, hogy keresem a nyilvánvaló mögött a pici kapaszkodó szalmaszálakat.

Nem vagyok biztos benne, hogy én kellek most neked. Mellettem már nem vagy boldog. Találsz könnyen olyan lányt, aki mellett az lehetsz.

Simán el tudtam képzelni, hogy együtt öregszünk meg. Egy okos ember azt mondta, hogy másképp nincs is értelme. Igaza van. Valóban nem lett volna másképpen értelme.

Lehet hogy a meg nem valósult dolgokat siratom... Könnyen lehet, hogy amúgy sem történtek volna meg, vagy nem úgy, ahogy elképzeltem...

Utálom az érzelmi hullámokat. Bízom benne, hogy egyre kisebbek lesznek, és egyre biztosabban fogok állni a lábamon.

Lassan elmúlik a fájdalom is.