van egy csomó be nem írt posztom. egyszerűen nincs időm arra hogy felpakoljam a gondolataimat. hogy is van? mi a fenéért ilyen rohadt sűrű ez az egész?!?! komolyan elegem van. ennyi munkát áááááá már nem bírok, köszönöm. borzalom hogy mi van itt. aztán persze tanulnom kéne, de…

persze hogy az andrássyn tekerve elkapott a kritikus massza magával sodró hangulata... nyilván nem tudom felemelni a biciklimet, de azért jó volt ott lenni. és hogy lépten-nyomon ismerősök? királyság.... ma ilyen idióta bárgyú mosoly fagyott a fejemre, nem hiszem hogy a legmélyebb…

már több mint két hónapja folynak a munkálatok a házam mellett, alatt, körül. reggeli alapszitu: 7 órakor beindulnak, és csodával határos módon mindig találnak olyan négyzetcentit, ahol még nincs feltörve a beton. hát feltörik. feltörik jól, alaposan, zeng az egész világ.…

egy idealista vagyok. egy hüje idealista. meg nő is hozzá, azt hiszem ez sem segít... plusz egészen sok mindent elviselek. egy darabig. aztán borul a bili. na ezt kéne megelőzni, mindkét téren. nem is tudom hogy lesz... ki kell találnom hogy egészen pontosan mit is szeretnék.…

azért az élet elég nagy humorista. meghökkentő és vicces helyzetek egymás hegyén hátán. leginkább az időzítés tud nagyon frappánsan odacsapni. pont aznap történnek a dolgok. pont aznap amikor a legnagyobb hatása van. remek rendezés azt kell mondjam... meg hát a forgatókönyv…

megint nem tudok aludni, pedig rettentően fáradt vagyok... gyanús nekem ez a hold megint... vagy az is lehet, hogy egyszerűen túl sok minden történik, és túlterhelt lett a rendszer... tudom hogy korán kelek, és elég kemény nap lesz a mai... mindjárt fél négy... akárhogyis,…

furán indult ez a nap; széthasadt reggel egy túlcsordult este után... kiverekszem magam a folyosóra, a némileg zakkant szomszédnéni valami elromlott hűtőről hápog, a koravén lánya megjelenik egy tál enyhén csöpögő felismerhetetlen kiolvadt cuccal, na meg némi bab. harminc centis…