hosszú lesz ez a még egy év. olyasmire vágyom (naná!) amire most semmi esély. aztán meg persze majd jól visszasírom ezt a kis kaotikus világot. nem hiszem, hogy ez önbeteljesítő jóslat lenne. egyszerűen minden jel arra utal, hogy ez tényleg egy ilyen időszak. ki kell bekkelni…

kezdenek összecsapni a hullámok.... azt gondolom egészen jól bírom a terhelést, nade azért ez már több mint vicces.... viszont. azt mondják, hogy a körülmények soxor szimplán adottak (nyilván nem a tehetetlenségig), és rajtunk csak az múlik, hogyan viselkedünk abban a helyzetben.…

intro nahát mostanában nem irogatok... lenne mit, naná.... csak valahogy az irány egy kicsit elveszett.... ez nyilván nem egy napló, csak egy kicsit.... meg nem is akarok én hatalmas igazságokat, álbölcsességeket ide pakolni, hogy jönnék én ahhoz? ráadásul valami elromlott és ronda…

na most rám férne egy emberes pofán csapás.... komolyan mondom, hány éves vagyok?!?!?!?!?!?!  

a téves önazonosítások zsákutcái leleményes kis útvesztők. nem is tudod, hogy nem visz sehova, amíg nem koppansz a végükön. a legutóbbi például elég nagy szétkenődést eredményezett. tolatni meg elég vacakul tudok (ennél gázabb már csak a parkolási technikám, de az per…

van amikor egyszerűen nem jön a szemedre álom. valami ismeretlen belső nyugtalanság. kicsit olyan, mint amikor tudod, hogy elfelejtettél valami fontosat... valami nem hagy nyugodni, nem hagy aludni. nem a kávé, nem az a két pohár rozé, nem történt semmi dráma... kavarognak ugyan a…