van amikor egyszerűen nem jön a szemedre álom.
valami ismeretlen belső nyugtalanság. kicsit olyan, mint amikor tudod, hogy elfelejtettél valami fontosat... valami nem hagy nyugodni, nem hagy aludni. nem a kávé, nem az a két pohár rozé, nem történt semmi dráma...
kavarognak ugyan a következő napok eseményei, némi bizonytalanság befigyel itt-ott: egy megbeszélés, ami kicsit neccesen indulhat, ha nem leszek elég ügyes és leleményes. egy mail aminek érkezése kétséges lehet...
lehet hogy mégis elfelejtettem valamit?? - mondjuk a csekkek? ahham. az ügyintézés mostanában nem erős oldalam, ez bizony tény.
de mégsincs kedvem tenni semmi hasznosat. ritka pillanat, de nincs kedvem tanulni, olvasgatni, tenni-venni (kipróbáltam), vasalni (hogy is lenne, ahhoz szinte sosincs!), nincs kedvem hadakozni a konyhában újra és újra felbukkanó és fel-alá masírozó hangyakülönítménnyel, és még az éjszakai nasi gondolata se hoz lázba...
lehet hogy a közelgő telihold macerálja a rendszert?
vajon végre elkezd esni a hatalmas villámok után, vagy a szomszéd néni öntözte rommá megint a virágait?
