egy idealista vagyok. egy hüje idealista. meg nő is hozzá, azt hiszem ez sem segít... plusz egészen sok mindent elviselek. egy darabig. aztán borul a bili. na ezt kéne megelőzni, mindkét téren. nem is tudom hogy lesz... ki kell találnom hogy egészen pontosan mit is szeretnék.

szeretnék-e ott? szívem szerint nem. akkor mégis miért háborgat annyira, hogy csomó mindenkit felkértek?? mekkora butaság. nem érzem ott otthon magam, az nem az én helyem. és még három hétig nem is nagyon kellene ezzel a kérdéssel foglalkoznom. semmi értelme, bőven elég az, ami most van. elég ez a kihívás-adag. hogy miért alakult így, nem tudom. lehet hogy ajánlások révén? vagy csak pofára megy? ha az utóbbi, akkor nincs mit tenni. ha az első, akkor viszont nem értem, mert semmivel se tudnak többet. max annyi, hogy jobban tolják magukat? bár nem tudnám ezt mindenkiről feltételezni... némelyikükről simán, de nem mindenkiről... whatever, ahogy mondták, szívem szerint, amit a leghelyesebbnek érzek, akkor nem lehet baj. így lesz. így van. akkor meg nincs min felhúznom magam....

a másik ügylet. jóhiszemű vagyok, meg naiv. pedig egy kis pofátlanság és karakán kiállás lehet hogy tudna kerekíteni valamit... nagyon nem ártana, mert ha elhatalmasodik a kihasználnak-érzés, akkor dűteni és borítani fogok, annak meg semmi értelme...

szerencsére van kit megkérdeznem. erre igazán jók a különbségek. tudunk tanulni egymástól ezt meg azt.

.........

túl vagyok egy tanulságos ebéden. a fene se gondolta volna, hogy ilyen hamar letisztulnak a dolgok. legalábbis a másik ügyletet illetően. tiszta sor. már csak a hova, mikor, hogyan a kérdés. semmi több. a feladat világos. drukkoljatok!