hihetetlen, hogy milyen sokáig képes voltam/vagyok álomvilágban élni. valósnak hinni nem is létező dolgokat. klasszul elringattam magam egészen sokáig, győzködve magam, hogy milyen jó. pedig csak gyűlöltem volna kiszedni a fejem a homokból. aztán kiszedték. összeszedtem magam.…

      felejteni akarsz? van egy jó kis film, ami garantált gondolkodásmentes másfél órát biztosít. taken - elrabolva. felbosszantják -> bosszút áll típusú film, és nem a párbeszédek tartják ugyan életben, de nagyon menő. ex-ügynök lányát…

csak azért sem fogok összeomlani, vár rám a szép új világ. sok kirándulás, utazás, itt a tavasz. a kirakó is mindjárt kész, vége a bent kuksolásnak :)  az ismeretlen jó, izgalmas, bármit rejtegethet. kár azon búsulni tovább, hogy mi az ami nem lesz, vagy nem úgy, nem veled.…

a szakiránytalálkozó egy kis gyöngyszem. rég nem látott diáktársak, régi nagy sztorik, és persze sok új felesleges információ. vicces bankár megnyilvánulások, összefonódások, milyen kicsi a világ! kedves bókok, egy kis önbizalomrendezés, tánc és pörgés, fejfájós…

alakul a molekula.... :)amúgy meg valamelyik nap csak úgy lődörögtem egy ábécében, már a fontosak megvoltak, csak úgy bolyongtam a sorok között. és persze muszáj volt megnézni, hogy mi a helyzet az édességek háza táján. mit találtam az alsó sorban? betűs csokit! :)na,…