a düh. a harag. a féltékenység. az irigység. a félelem. a kapzsiság. a vágyakozás. a rettegés. a ragaszkodás. az ítélkezés. a rosszindulat. a levertség. az önsajnálat… ez mind ott van. és milyen könnyen hatalmába veszi az embert. pedig egyáltalán nincsen rá okunk. egyikre sem. csak azért jönnek ezek az érzések, mert nem vagyunk tisztában önmagunkkal, másokkal, tényekkel, összefüggésekkel. és akkor persze struccpolitika, duzzogás, puffogás, és jönnek elölről a düh meg a harag a meg társaik.

holott milyen kevés kell hozzá, hogy mindez köddé váljon. felszabadultak, derűsek, könnyedek és boldogok legyünk. karnyújtásnyira van mindez, csak rossz helyen keressük. legalábbis én sokszor rossz helyen keresem. pedig még kincskereső térképet is kaptam. viszont aki nem esik hasra soha, az igazából nem is megy semerre, nemde?

jó hogy ráérek ilyesmiken töprengeni. gyakorlatilag totál egyedül vagyok a gondolataimmal.

nagyon fáradt vagyok. megnéztem, a bioritmusom minden tekintetben a lehető legmélyebben van. így igazán nem csoda. a normális energiaáramlásnak valószínűleg nem tesz jót az anyagi bizonytalanság sem.

nem baj. már csak két hónap. addig féllábon is.