mikor néztél meg utoljára sok-sok évvel ezelőtti képeket magadról? tanulmányút, komolyan mondom. például négy évvel ezelőtt annyira szép voltam, hogy azokat a képeket tutira mutogatom majd az unokáimnak. és nem csak azért mert nagyon hosszú volt a hajam és göndör. egyszerűen ragyogtam… utána jött a zuhanás a hajvágással karöltve. folyton vágtam-vágattam lefele a hajamat. akkoriban mondta anya, hogy „na mostmár kislányom hagyd abba az öncsonkítást!” igaza volt. nem tudtam vagy akartam másként kárt tenni magamban. mennyire kiborultam, tejóég! nyilván szakítás van a háttérben. sose voltam jó szakításokban. az első nagy után úgy lefogytam mintha anorexiás lettem volna. és nekiálltam hüjeségeket csinálni. a második nagy után a hüjeségeket nem tudtam lejátszani, mert belefonódott a munkámba, és hát az megkeserítette legalább fél évét az életemnek. (tanulság 1: éretlen pasikkal nem kezdünk ki.  tanulság 2: éretlen kollegákkal végképp nem kezdünk ki :) aztán a harmadiknál már egy kicsit „okosabban” csináltam asszem. de azt már olvashattátok is. nem vágattam hajat. nem fogytam le nagyon (csak 1-2 hónapig zörögtek a csontjaim, az még belefér). és nem hagytam magam benne a nagyon ronda kakában. és persze megcsináltam a kötelező hüjeségeket – legalább volt téma és apropó a blogra :)