kezdenek összecsapni a hullámok.... azt gondolom egészen jól bírom a terhelést, nade azért ez már több mint vicces.... viszont. azt mondják, hogy a körülmények soxor szimplán adottak (nyilván nem a tehetetlenségig), és rajtunk csak az múlik, hogyan viselkedünk abban a helyzetben. tehát ne hibáztassam a világot, keep smilin'. aki sokat kapott, attól sokat is várnak el. most nagyon össze kell kapnom magam, hogy ne legyen roppanás. meg nem is szabad olyan komolyra meg drámaira venni a figurát, azért itt nem világháborús kérdésekről van szó, csak egy-két (három-négy-öt) heti projektről, vizsgáról, munkahelyi gubancról.... most hogy így leírom, már nem is izgat annyira :) meg igazából csak csinálni kell, aztán majd lesz valami.... van egy jó sztorim, egy nagyon okos embertől hallottam. amellett hogy rettentő bölcs, piszok laza is. a sztori a következő:

megkérdezte egy mestertől a tanítványa egyszer:

- mester, megházasodjak?

- hát persze - felelte.

- de mester, a te házasságod sem jó.

- igen fiam, de a helyzet az, hogy ha jól sikerül a házasságod, akkor boldog ember leszel. ha nem, akkor meg nagy filozófus! 

:)

sztem helyes sztori. na kábé ennyit így a hétvége indítása képpen.....