már több mint két hónapja folynak a munkálatok a házam mellett, alatt, körül. reggeli alapszitu: 7 órakor beindulnak, és csodával határos módon mindig találnak olyan négyzetcentit, ahol még nincs feltörve a beton. hát feltörik. feltörik jól, alaposan, zeng az egész világ. aztán ha már lejjebb jutnak, beindul egy másik klassz gépezet, ami egyébként vicces, mert ha be van csukva az ablak (műanyag nyílászáróim vannak, és elég jól szigetelnek), akkor olyan hangja van, mint egy helikopternek. ha kinyitom az ablakot, akkor már csak önmagára hasonlít, és zakatol az agyamban... na ha ezt túlélem, akkor egy (max két) órával később kiverekszem magam biciklivel a házból, felpakolok, majd amíg a 40 centis járdán végigkacsázok, 20 munkás árgus szemekkel figyel, hogy ugye rendben elindulok-e.

ez az alap, és ugye mindent lehet tetézni. a legfinomabb nap az volt, amikor hazaértem pénteken - a toronyomlás évfordulóján. már a környék is önmagáért beszélt. lomtalanítás. komolyan mondom, miket tárolnak az emberek a lakásukban?! hát hihetetlen. én se vagyok egy rend-patika, de eeez? kész. kerülgetem a lomkupacokat, meg a kincskeresőket. aztán visszaverekszem magam azon, ami a járdából reggel óta marad (mindig van egy újabb szakadék - tesztelik, hogy figyelünk-e). megfordítom a biciklimet (ledől valami korlát, de ahol fát vágnak hullik a forgács), és beverekszem magam a házba. nyilván mocsok van, már mióta, de a szennyvízcsövek cseréje nem egy steril eljárás... sebaj.

lift. állítólag lószagú a liftünk, én nem vettem észre, de még az is lehet. liften papír. papíron szöveg. Tisztelt Lakók! blablabla értesítjük blablabla megkezdtük az étterem átalakítását blablabla november végéig várhatóan blablabla....... tessék? hát igen, mindig lehet fokozni. azóta a reggeleket a betontörő koma és helikopter barátja mellett egy állandó, ütemtelen, ám tompább és kicsit délebbről érkező döngés is fűszerezi. komolyan gondoljuk, hogy a reggeli meditáció sima ügy?!?!