van egy csomó be nem írt posztom. egyszerűen nincs időm arra hogy felpakoljam a gondolataimat. hogy is van? mi a fenéért ilyen rohadt sűrű ez az egész?!?! komolyan elegem van. ennyi munkát áááááá már nem bírok, köszönöm. borzalom hogy mi van itt. aztán persze tanulnom kéne, de ki vagyok facsarva, esélytelen. de nyomaszt rettentően, mert már csak 10 nap. na köszi.... bőgéshatár. erre persze lehet még egy pofon adni a szarnak, nem nehéz. gyűlölöm a gyógyszereket. akkor se veszem be ha felírják. erre? a lehető legborzalmasabbját toltam a reggeli helyett. wow. ilyenkor nagyon szeretnék felégetni mindent. borogatni az asztalokat az életemben, és csak békésen nyugodtan lehúzni a rolót. ja és persze még mindig építenek, már alig bírok bemenni a házba. pedig alapvetően jókedvem van még ebben a szarságban is, de most olyan emberesen szétbombázom a hormonrendszeremet, hogy esélyem se maradt.... várom a hétvégét. magamra zárom az ajtót, kikapcsolom a telefonomat és jól kibőgöm magam...

új szerelmem van: a Nagy Bandó András által írt haiku. hiába, nem tudok ellenállni a kedvezményes árú nekem dedikált kortárs költészetnek. íme egy belőlük, mára:

"Sok szép, aprócska

pillanatból állt össze

ez a rohadt nap."

(NBA:333haIQ, jelenkor 21.o.)