persze hogy az andrássyn tekerve elkapott a kritikus massza magával sodró hangulata... nyilván nem tudom felemelni a biciklimet, de azért jó volt ott lenni. és hogy lépten-nyomon ismerősök? királyság....

ma ilyen idióta bárgyú mosoly fagyott a fejemre, nem hiszem hogy a legmélyebb gondolatok napja lesz...

tegnap elővette magát a félelmetes énem, néha neki is adni kell enni... de nem volt belőle riadalom, ez mindenképpen megnyugtató. néhány sérülést azért beszereztem, de ahogy tegnap is írtam, ahol fát vágnak, hullik a forgács.

meg megint jön a programlavina, és a tanulásomat is bele kéne valahogy passzírozni, különben könnyen megütöm a bokámat... khm... hát igen, vannak programok, amiket nem lehet tolni. tényleg. úgyhogy megpróbálom easyre venni a figurát. meg hát kell adni esélyt a szerelemféleségnek is...