(Libusom, ezt Neked írom - az elmúlt 10 nap eseményei dióhéjban)
1.rész: rossz vagyok
Mennyire szerettem volna azt írni, hogy:
na vegyük szép sorjában, és nevezzük őket mr pénteknek, szombatnak és vasárnapnak.
péntek. ruha: munka utáni találkozó, simán farmer, de azért csinos vagyok. a srác: nem olyan amilyennek elképzeltem, mert tényleg akkora mint amekkorának az adatlapján írta magát... nade erős, valamiért vonzó, okos, marketinges, simán elbeszélgetünk bármiről, nyíltan. ja és borzalmas vagyok - késtem, még fél lábbal egy meetingen, rohanósan... de jól viselte.
szombat. ruha: a programhoz öltözöm, kicsit elvarázsoltra véve a figurát. a srác: művelt, kultúr, kicsit zárkózott de roppant kellemes hangú. kiállítást nézünk, tényleg vágja az impresszionistákat. imponáló, hogy tud róluk olyasmiket amiket én már rég elfelejtettem - hála annak hogy el se mentem a művtöri felvételire.... meg a neve is király... még jó hogy kicsit álmosan érkezem, így nem vagyok túlpörögve - ettől biztos hanyatt-homlok menekült volna.
vasárnap. ruha: abszolút bringás szett. a srác: helyes volt (szintén), biciklis találkozó, critical mass - ahol ugye elég könnyű menekülési tervet eszközölni, lévén, hogy barátnő is kint van..
valahol ennek a három srácnak a keveréke lenne az ideális, kb mint egy torta háromféléből összepakolva....
nade a rutintalanság mit művel? elrontja, hogy izgalmas 3-as beszámolóval rukkolhassak elő... szóval poéngyilkos módon megtetszett a pénteki és lemondtam a másik kettőt. 24 óra alatt lenyomtunk 3 randit, leszállt valami (ha nem is rózsaszín, de legalábbis) lila köd az agyamra, felhőtlenül jöttünk-mentünk, nem törődve semmi mással az ég adta világon. 3 egész napig.... aztán egyszer csak kipukkadt a lufi. de tényleg mint egy lufi, mert nem szép lassan leeresztett - mint mostanában a biciklim hátsó kereke teszi -, hanem egyik pillanatról a másikra. belém hasított egy nem létező gömbvillám és azt kérdeztem magamtól az anyósülésen, hogy mégis mi a fenét keresek én itt?!?! aztán 2 nap múlva elég aljas és ronda módon útjára is eresztettem szegényt.... (aztán visszajött pár napja, de ez igazából nem számít, akkor is ronda alak vagyok, és nem is hiszem hogy hétvégéig húzzuk)
és jött a csütörtöki randi. ruha: játszós, mert dolgom volt utána. a srác: helyes és nem rohan sehova. na róla lehet hogy még lesz hír a későbbiekben..... komolyan mondom mint egy addikt nyomom ezeket a futószalagos találkozókat... és ami a legszörnyűbb az egészben, hogy egész könnyen belejövök, egyre rutinosabb vagyok...
2.rész: ők is rosszak
majd a büntetés-történet a visszájára fordult. elég hozzá egy elhajlós éjszaka, és persze nem is egy, hanem kettő alak aki tetszik. rengeteg vodka - ui az egyik látványa szigorúan alkoholfogyasztásra sarkallt. éééés persze itt meg én lettem a kis ostoba, aki azt hitte, HOGY, pedig nem is, csak egy kis viccelődésre lettem volna jó. na köszi. egyenlít a férfinép. az egyikkel találkozunk, a másik meg hív. ahha. na persze. és még mindig van aki bedől az ilyen ostobaságoknak, ráadásul ez én vagyok, mint kiderült.
tegnap egy egész formás kis fejtegetés olvastam drága megboldogult Douglas Adamstől a "mint kiderült" szófordulat hasznosságáról. igen, mint kiderült pontosan visszakapjuk azt, amit adunk. elhangzik a szánkból, hogy "nem tudlak kiverni a fejemből" - és persze közben szépen szakad bele a szívünk, a másik meg hallgat. aztán a következő telefonbeszélgetés más valakivel dettó így kezdődik, csak épp most én kapom ezt a mondatot az arcomba, és én hallgatok nagyokat.
mint kiderült le kell állnom, ha nem akarom szivatni magam.... de ha annyira vicces az egész akkor mit lehet tenni? ha már nem is tudom behúzni a kéziféket (biztos elromlott), legalább levehetném a lábamat a gázról, hogy ne ilyen gyorsan kövessem el az ostobaságokat....
