félelemmel és sajnálattal vegyes aggodalommal nézik a mélyrepülésemet. jó tudni, hogy lesz majd aki behúzza a kéziféket, a vészféket és időben kinyitja az ejtőernyőt mielőtt szétkenődnék valami ronda alakzatban a földet érést követő pillanatban. ennek ellenére és épp emiatt széles mosollyal tolom lefelé a szekeret, megnézzük az alját. minél nagyobb a lendület lefelé, annál magasabbra fog majd repíteni. nem félek. tudom hogy ez csak átmeneti káosz. tudom hogy ez egy utolsó zuhanórepülés. tudom hogy jön majd a rend. tudom hogy ez ugyanaz, mint hat évvel ezelőtt. egyetlen bökkenő lehet, ez pedig az éjszakai biciklizés. szintén szétkenődés-esélyes. remélem tényleg villámgyorsak azok az angyalok.