mindig elszorul a szívem, ha erdélyben vagyunk, hogy nem a mienk. csodaszép, ennyire sok zöldet csak itt láttam. hétvégén a pádis fennsíknak vettük az irányt, fel-le mászós, kapaszkodós, patakba csúszós, nagyon sáros kirándulás. itt-ott még megmaradt a hó, kaptunk hideget (meleget nem :), jégesőt, vizet fentről és lentről. mocskosak voltunk fülig, amennyire csak lehet, és ez volt életem legjobb kirándulása.
sokan túráztak ezen a hétvégén, persze mindenki magyar. gyakorlatilag egész békés megye áttelepült :)
ízelítőül pár kép:
