vannak azok a tányértörős késdobálós esték. amikor minden olyan klasszul összejön. amikor a leginkább béke-szeretet kéne, mert az utolsó. és olyasmiket vágunk egymás fejéhez, amik habár igazak, nagyon nem szabadna kimondani. a szavainkkal lerombolunk mindent. totál.

háború van. nem tudom hogy ezt meddig lehet csinálni. főleg úgy hogy nem vagyunk egy városban egy jó darabig. még csak egy országban sem.

azt hiszem egy kicsit jegelem ezt a kérdést, igazán törheti magát. meg egye csak a fene, hogy mit is csinálok. egy virágnak mondjuk örülnék. hm.

és akkor a kötelező haiku, naná.

"Mutass pozitív

képet magadról. Láttam

negatívodat."

(Nagy Bandó András)