azt tanították, hogy ne a múlton keseregjünk, és ne a jövőn parázzunk örökké, találjuk meg a jelenben amit keresünk. (neveket nem írok, így az övét sem: master of mine)

tudniillik frankón nem a jelenben élünk, mert örökké a múlton rágódunk, kötődünk, és csak a jövőben látjuk a lehetőséget. a múltból táplálkozik az önazonosításunk és a jövőből várjuk a megváltásunkat. és soha nem a jelenünket szeretjük olyan nagyon, akármilyen legyen is az.

hát ezen vagyok. ez jó program. minden perc kincs.

(persze ez alól kivételt képez az a néhány elkeseredett perc, amíg szélmalomharcot vívok az igentisztelt t-csoport behajtási osztályával hogy ugyan mégis hogy és miért kapcsolták ki totál a telefonomat, és ugyan mégis miért kell harmincat fizetni, ha annnyira de annnyira szeretnék már megszabadulni tőlük. ergo a 70-esen hívjatok)

még egy jó mondás ugyanattól: ha már úgyis ebben a világban kell élned, szeretheted is akár :))

go for it!