megvan az az elcsépelt filmjelenet, amikor hihetetlen csörömpölés van az étteremben, mindenki odanéz, és a számtalan dolgot felborító szerencsétlen rettentő kínosan érzi magát? tegnap megvolt élőben, persze hogy a kedvenc helyemen.

beégtem. nem kicsit.

tehát. kiülős hely, tömeg, épp a távozás mezejére akarunk lépni, szedelőzködés, bicikli kiszabadítás, stb. járgányok közelében ülő kedves fiatalember kérdezi:

- arrébb menjünk?

- á nem, köszi, mindjárt megszűntetjük ezt a kis fennakadást - mondom én.

majd ahogy kell, láb beakad valamibe. valami meglök egy biciklit (ezt már látom hogy borul), bicikli meglök egy másik biciklit (ezt is látom, ó mily' szörnyűség), aztán másik bicikli feldönti a napi ajánlatot, ami lévén egy bazi nagy tábla, óriás csörömpöléssel zuhan a kőre - hogyan távozzunk a törzshelyünkről dámiknak.

non plusz ultraként a táblát egy ex helyezi vissza, ugyanis most lépten-nyomon exekkel találkozom, én nem tudom ez hogy lehet, de mindenütt ott vannak.