van egy csomó be nem írt posztom. egyszerűen nincs időm arra hogy felpakoljam a gondolataimat. hogy is van? mi a fenéért ilyen rohadt sűrű ez az egész?!?! komolyan elegem van. ennyi munkát áááááá már nem bírok, köszönöm. borzalom hogy mi van itt. aztán persze tanulnom kéne, de ki vagyok facsarva, esélytelen. de nyomaszt rettentően, mert már csak 10 nap. na köszi.... bőgéshatár. erre persze lehet még egy pofon adni a szarnak, nem nehéz. gyűlölöm a gyógyszereket. akkor se veszem be ha felírják. erre? a lehető legborzalmasabbját toltam a reggeli helyett. wow. ilyenkor nagyon szeretnék felégetni mindent. borogatni az asztalokat az életemben, és csak békésen nyugodtan lehúzni a rolót. ja és persze még mindig építenek, már alig bírok bemenni a házba. pedig alapvetően jókedvem van még ebben a szarságban is, de most olyan emberesen szétbombázom a hormonrendszeremet, hogy esélyem se maradt.... várom a hétvégét. magamra zárom az ajtót, kikapcsolom a telefonomat és jól kibőgöm magam...

új szerelmem van: a Nagy Bandó András által írt haiku. hiába, nem tudok ellenállni a kedvezményes árú nekem dedikált kortárs költészetnek. íme egy belőlük, mára:

"Sok szép, aprócska

pillanatból állt össze

ez a rohadt nap."

(NBA:333haIQ, jelenkor 21.o.)

persze hogy az andrássyn tekerve elkapott a kritikus massza magával sodró hangulata... nyilván nem tudom felemelni a biciklimet, de azért jó volt ott lenni. és hogy lépten-nyomon ismerősök? királyság....

ma ilyen idióta bárgyú mosoly fagyott a fejemre, nem hiszem hogy a legmélyebb gondolatok napja lesz...

tegnap elővette magát a félelmetes énem, néha neki is adni kell enni... de nem volt belőle riadalom, ez mindenképpen megnyugtató. néhány sérülést azért beszereztem, de ahogy tegnap is írtam, ahol fát vágnak, hullik a forgács.

meg megint jön a programlavina, és a tanulásomat is bele kéne valahogy passzírozni, különben könnyen megütöm a bokámat... khm... hát igen, vannak programok, amiket nem lehet tolni. tényleg. úgyhogy megpróbálom easyre venni a figurát. meg hát kell adni esélyt a szerelemféleségnek is...

már több mint két hónapja folynak a munkálatok a házam mellett, alatt, körül. reggeli alapszitu: 7 órakor beindulnak, és csodával határos módon mindig találnak olyan négyzetcentit, ahol még nincs feltörve a beton. hát feltörik. feltörik jól, alaposan, zeng az egész világ. aztán ha már lejjebb jutnak, beindul egy másik klassz gépezet, ami egyébként vicces, mert ha be van csukva az ablak (műanyag nyílászáróim vannak, és elég jól szigetelnek), akkor olyan hangja van, mint egy helikopternek. ha kinyitom az ablakot, akkor már csak önmagára hasonlít, és zakatol az agyamban... na ha ezt túlélem, akkor egy (max két) órával később kiverekszem magam biciklivel a házból, felpakolok, majd amíg a 40 centis járdán végigkacsázok, 20 munkás árgus szemekkel figyel, hogy ugye rendben elindulok-e.

ez az alap, és ugye mindent lehet tetézni. a legfinomabb nap az volt, amikor hazaértem pénteken - a toronyomlás évfordulóján. már a környék is önmagáért beszélt. lomtalanítás. komolyan mondom, miket tárolnak az emberek a lakásukban?! hát hihetetlen. én se vagyok egy rend-patika, de eeez? kész. kerülgetem a lomkupacokat, meg a kincskeresőket. aztán visszaverekszem magam azon, ami a járdából reggel óta marad (mindig van egy újabb szakadék - tesztelik, hogy figyelünk-e). megfordítom a biciklimet (ledől valami korlát, de ahol fát vágnak hullik a forgács), és beverekszem magam a házba. nyilván mocsok van, már mióta, de a szennyvízcsövek cseréje nem egy steril eljárás... sebaj.

lift. állítólag lószagú a liftünk, én nem vettem észre, de még az is lehet. liften papír. papíron szöveg. Tisztelt Lakók! blablabla értesítjük blablabla megkezdtük az étterem átalakítását blablabla november végéig várhatóan blablabla....... tessék? hát igen, mindig lehet fokozni. azóta a reggeleket a betontörő koma és helikopter barátja mellett egy állandó, ütemtelen, ám tompább és kicsit délebbről érkező döngés is fűszerezi. komolyan gondoljuk, hogy a reggeli meditáció sima ügy?!?!

egy idealista vagyok. egy hüje idealista. meg nő is hozzá, azt hiszem ez sem segít... plusz egészen sok mindent elviselek. egy darabig. aztán borul a bili. na ezt kéne megelőzni, mindkét téren. nem is tudom hogy lesz... ki kell találnom hogy egészen pontosan mit is szeretnék.

szeretnék-e ott? szívem szerint nem. akkor mégis miért háborgat annyira, hogy csomó mindenkit felkértek?? mekkora butaság. nem érzem ott otthon magam, az nem az én helyem. és még három hétig nem is nagyon kellene ezzel a kérdéssel foglalkoznom. semmi értelme, bőven elég az, ami most van. elég ez a kihívás-adag. hogy miért alakult így, nem tudom. lehet hogy ajánlások révén? vagy csak pofára megy? ha az utóbbi, akkor nincs mit tenni. ha az első, akkor viszont nem értem, mert semmivel se tudnak többet. max annyi, hogy jobban tolják magukat? bár nem tudnám ezt mindenkiről feltételezni... némelyikükről simán, de nem mindenkiről... whatever, ahogy mondták, szívem szerint, amit a leghelyesebbnek érzek, akkor nem lehet baj. így lesz. így van. akkor meg nincs min felhúznom magam....

a másik ügylet. jóhiszemű vagyok, meg naiv. pedig egy kis pofátlanság és karakán kiállás lehet hogy tudna kerekíteni valamit... nagyon nem ártana, mert ha elhatalmasodik a kihasználnak-érzés, akkor dűteni és borítani fogok, annak meg semmi értelme...

szerencsére van kit megkérdeznem. erre igazán jók a különbségek. tudunk tanulni egymástól ezt meg azt.

.........

túl vagyok egy tanulságos ebéden. a fene se gondolta volna, hogy ilyen hamar letisztulnak a dolgok. legalábbis a másik ügyletet illetően. tiszta sor. már csak a hova, mikor, hogyan a kérdés. semmi több. a feladat világos. drukkoljatok!

azért az élet elég nagy humorista. meghökkentő és vicces helyzetek egymás hegyén hátán. leginkább az időzítés tud nagyon frappánsan odacsapni. pont aznap történnek a dolgok. pont aznap amikor a legnagyobb hatása van. remek rendezés azt kell mondjam... meg hát a forgatókönyv írójának is jár egy nagy elismerés.

igaz volt a sztori, hogy nem várható stabilitás. lehet hogy elég bátor leszek és felborítok egy-két dolgot ami eddig alap volt. de előbb vagy utóbb úgyse lesz más választásom. egyszerűen megtörténik úgyis. hát legyen. a tervezés esélytelen. persze nem a sodródás, inkább az irracionálisnak tűnő választások. tudom hogy idézni nem illik pontatlanul, de egyszerűen nem találom a pontosat. whatever. az se biztos hogy Einstein mondta, az se biztos hogy ezt, de mindegy is: próbáld meg azt, ami lehetetlennek tűnik - de mindig tudd az okát! hát így.

látszik az út, csak az átugrás egy kicsit necces lesz. okosan kell csinálnom, hogy a legkevesebb sérülés legyen a környéken. biztos megtalálom azt a helyes középutat, azt a szimpatikus nyúlcsapást :)

megint nem tudok aludni, pedig rettentően fáradt vagyok... gyanús nekem ez a hold megint... vagy az is lehet, hogy egyszerűen túl sok minden történik, és túlterhelt lett a rendszer... tudom hogy korán kelek, és elég kemény nap lesz a mai... mindjárt fél négy... akárhogyis, cserélnék magammal... van egy jó trükk, nem régen tanultam: állj meg egy kicsit és gondolkozz el rajta, hogy cserélnél-e életet valakivel. hát nem, köszönöm szépen, de maradok a sajátomnál... az igaz, hogy van itt némi felfordulás, de megtartanám :)

furán indult ez a nap; széthasadt reggel egy túlcsordult este után... kiverekszem magam a folyosóra, a némileg zakkant szomszédnéni valami elromlott hűtőről hápog, a koravén lánya megjelenik egy tál enyhén csöpögő felismerhetetlen kiolvadt cuccal, na meg némi bab. harminc centis járdára kiegyensúlyozok, munkásemberek csorgatják a nyálukat, ó hogy miket nem gondolok. az íjászfiú is megjelenik, hogy legalább öten legyünk másfél négyzetméteren, és mozog a szája... 'szétszórtnak tűnsz'.... kriplik és csövesek a bicikliúton, nem is értem mi ez a koncentráció, kerülgetek. közben elküldök egy kések esemest, de felesleges, bérletet kéne vennem, minden reggel ugyanaz, már én unom. lassan beérek, kicsit tisztul a fejem... a francba, nem vagyok kifestve, zombiversenyt nyerhetnék. na még egy bók 'néztél már ki ennél rosszabbul is'... indul a nap. naná hogy hemzseg bennem a munkakedv és a tettvágy...

hosszú lesz ez a még egy év.

olyasmire vágyom (naná!) amire most semmi esély.

aztán meg persze majd jól visszasírom ezt a kis kaotikus világot.

nem hiszem, hogy ez önbeteljesítő jóslat lenne. egyszerűen minden jel arra utal, hogy ez tényleg egy ilyen időszak. ki kell bekkelni vagy ki kell élvezni.

csak az a nehéz, hogy stabilitás nélkül könnyű lezökkenni a józan ésszel belőtt vágányról. egy darabig sima ügy, aztán hopp. jön valami földindulás ismét... tudom hogyan kéne, mit kéne, de háttér nélkül meg-megakadok.

ráadásképpen a mértéktelenség és a végletek könnyen átveszik a kormányt. ha valamit, akkor azt nagyon. legyen az jó vagy rossz, kemény vagy laza, szent vagy ördögi... bizony van még mit tanulni.

nem is olyan régen szembesültem vele, hogy fogalmam sincs, ki vagyok. egy orbitális méretű kérdőjel csak úgy előtermett és könyörtelenül ráégett a screenre... (mint a kutatósrác monitorjára az excel tábla :))

azóta eltelt egy kis idő. még mindig nem tudom, hogy ki vagyok, de már tisztul a kép. biztató. és azt csinálom amit szeretek. oda megyek ahova akarok. akkor amikor akarok. szabad vagyok. nagy ajándék ez.

kezdenek összecsapni a hullámok.... azt gondolom egészen jól bírom a terhelést, nade azért ez már több mint vicces.... viszont. azt mondják, hogy a körülmények soxor szimplán adottak (nyilván nem a tehetetlenségig), és rajtunk csak az múlik, hogyan viselkedünk abban a helyzetben. tehát ne hibáztassam a világot, keep smilin'. aki sokat kapott, attól sokat is várnak el. most nagyon össze kell kapnom magam, hogy ne legyen roppanás. meg nem is szabad olyan komolyra meg drámaira venni a figurát, azért itt nem világháborús kérdésekről van szó, csak egy-két (három-négy-öt) heti projektről, vizsgáról, munkahelyi gubancról.... most hogy így leírom, már nem is izgat annyira :) meg igazából csak csinálni kell, aztán majd lesz valami.... van egy jó sztorim, egy nagyon okos embertől hallottam. amellett hogy rettentő bölcs, piszok laza is. a sztori a következő:

megkérdezte egy mestertől a tanítványa egyszer:

- mester, megházasodjak?

- hát persze - felelte.

- de mester, a te házasságod sem jó.

- igen fiam, de a helyzet az, hogy ha jól sikerül a házasságod, akkor boldog ember leszel. ha nem, akkor meg nagy filozófus! 

:)

sztem helyes sztori. na kábé ennyit így a hétvége indítása képpen.....

intro nahát mostanában nem irogatok... lenne mit, naná.... csak valahogy az irány egy kicsit elveszett.... ez nyilván nem egy napló, csak egy kicsit.... meg nem is akarok én hatalmas igazságokat, álbölcsességeket ide pakolni, hogy jönnék én ahhoz? ráadásul valami elromlott és ronda betűtípusra váltott minden egyes post. na ez egy kicsit kihozott a sodromból.....

upsz tegnap véletlenül felpofoztam valakit...... ilyenkor vajon milyen állatias ösztönök dolgoznak???

bent ugye aki limoban ül, az egy hüje sznob köcsög? persze hogy az. egészen addig, amíg nem mi kerülünk bele :) nagyon vicces volt, de tényleg, kár lett volna kihagyni... komolyan mondom úgy éreztük magunkat mint egy sztár

upsz a sziget egy furcsa formáció. előhoz mindent, azt is amit nem kéne. felerősödik a magány, meg a tehetetlenség, nameg a tánc, és azok a fura kapcsolatok.... azért örülök ám hogy volt aki megmentett és nem végeztem a focisták martalékául :)

fent megint voltunk erdélyben, rommá túráztuk magunkat, csodás volt, naná hogy egy-két kép alább. és kiderült, hogy remekül tudok aludni egy tízágyas szobában is, akármekkora legyen is a mocsok és hangzavar

na most rám férne egy emberes pofán csapás....

komolyan mondom, hány éves vagyok?!?!?!?!?!?!

a téves önazonosítások zsákutcái leleményes kis útvesztők.

nem is tudod, hogy nem visz sehova, amíg nem koppansz a végükön.

a legutóbbi például elég nagy szétkenődést eredményezett. tolatni meg elég vacakul tudok (ennél gázabb már csak a parkolási technikám, de az per pill nem érdekes). igencsak hajmeresztőre sikerült a mutatvány, rengeteg szétlövés és borzadály, felhördülés és megvetés kísérte az akciót. nade kitolattam.

már tudom, hogy bizony nem xy csaja/párja/szeretője vagyok (tudom, elég hüjén hangzik, de kimondatlanul, tudattalanul is ezt hittem... degázmár). és nem a munkám betöltője vagyok. és még számtalan más sem vagyok...

rápillanthattam a térképre. eddig azt hittem, hogy é-d-k-ny aztán szevasz. de nem, mert 3D-s :)

az út igazából nem úgy visz, hanem egy másik, új dimenzióban.

befelé, lefelé, felfelé.

van amikor egyszerűen nem jön a szemedre álom.

valami ismeretlen belső nyugtalanság. kicsit olyan, mint amikor tudod, hogy elfelejtettél valami fontosat... valami nem hagy nyugodni, nem hagy aludni. nem a kávé, nem az a két pohár rozé, nem történt semmi dráma...

kavarognak ugyan a következő napok eseményei, némi bizonytalanság befigyel itt-ott: egy megbeszélés, ami kicsit neccesen indulhat, ha nem leszek elég ügyes és leleményes. egy mail aminek érkezése kétséges lehet...

lehet hogy mégis elfelejtettem valamit?? - mondjuk a csekkek? ahham. az ügyintézés mostanában nem erős oldalam, ez bizony tény.

de mégsincs kedvem tenni semmi hasznosat. ritka pillanat, de nincs kedvem tanulni, olvasgatni, tenni-venni (kipróbáltam), vasalni (hogy is lenne, ahhoz szinte sosincs!), nincs kedvem hadakozni a konyhában újra és újra felbukkanó és fel-alá masírozó hangyakülönítménnyel, és még az éjszakai nasi gondolata se hoz lázba...

lehet hogy a közelgő telihold macerálja a rendszert?

vajon végre elkezd esni a hatalmas villámok után, vagy a szomszéd néni öntözte rommá megint a virágait?

a csend a barátunk.

(persze a google, a kalcium és a füge is a barátunk, csak egy kicsit másképp)

tegnap loptam egy kis csendet. olvastam sokat. már semmi sem olyan zavaros. viszont még mindig meglep mennyire tisztán le vannak írva a válaszok, minden köntörfalazás nélkül, feketén-fehéren, sokszáz éve, csak ki kell nyitni a könyveket.

♪ nem tudni mért van, az hogy egy poros könyv nálam is többet tud rólam ♪                                        /ld. eleven hold - két poszttal lejjebb/

bocsánat hogy kihagytam a blue nights-t. meg hogy annyira mélyre vettem a szombatit, butaság volt.

lappangó gondolatfolyamok várják, hogy kapuk nyíljanak. dualitásban fetrengek, ide-oda húzó erők örvényében. ezt tedd is, meg ne is. ha megteszem, megbánom. ha nem teszem, azon kattogok, hogy miért nem. vajon mikor lesz ennek vége? lehet hogy ottmaradt valami a parton, hétvégén jól visszaszerzem, mert ez így nem állapot. így nem hogy nem értékelem a perceket, de nagy ívben nem érdekel mi volt és mi lesz. nulla lelkesedés, nulla motiváció, nulla türelem, egy nagy büdös légüres tér. pontosabban félelmeim azért vannak, hogy ne legyen annyira vízszintes az az életjel... lehet hogy ez a piszok meleg sem tesz jót a letargiának. minek is tagadjam, elég pocsékul vagyok. aludni se nagyon, legalábbis nem eleget, mert minden reggel hétkor nekilátnak bontani az utcánkat, éljen az ütvefúró-légkalapács-betonfeltörő szerkezet, zeng tőle az egész ház, minden porcikám beleremeg. azért rosszabb pillanatokban most nem jönnék szembe magammal az utcán. hm... lehet hogy ebben a "helyezzük mélyebbre a kérdőjeleket"-programban meg kell nézni megint az alját?! csak most nem az elszakadás-elengedés ürügyén, hanem valami jóval keményebb meccs vár. ráadásképpen nem várhatok stabilitást egyelőre. ebben kell elevickélni. najó. megnézem az alját, üsse kavics. egyszer úgyis muszáj lesz, akkor meg mire várnék. tapsra vagy pofonra. szinte bizonyos, hogy két hét múlva meg is kapom. addig meg a csend, hátha.

nincs apropó, egyszerűen csak szeretem a számot...

nincs üzenet, ne gondold tovább. a sztori képekben egy kicsit nyálas, de az anime azért rendben van.

és egyébként igen, ebből volt az idézet, mi VOLT :))

ez a hőség szétszedi a rendszert, ha még van mit... vízpartra vágyom, nem kicsit. mi mást lehet ilyenkor csinálni, mint dinnyét enni és belecsöppenni a twitter örömeibe?! pont passzol. semmiről és minimál, max 140 karakter. jippppiii. letörlöm a homlokom és bepuszilok egy hotdogot. csak semmi mélység, túlélésre játszunk a napokban.

na mire leszedtem egy jó kis firefoxot, addigra ki is ment az ihlet, de ha már nekikezdtem, lássuk...

helyzet. searchin' van. tanulságok: legyél szép mint az indián. nekem muszáj hogy szépséges legyen. de ugye ez nem elég. aztán meg legyél piszok jó az ágyban, mint aki most jött rá hogy van sátram. nameg legyél szerelmes is, mint z. és legyél annyira passzoló mint anno a doki. hmmm.... magasan van a léc, de tutira megleszel egyszer....

vszleg nem fogok publikálni, mondván úgyis kivágják, így nagyon magasról lesz(holacsillag?!)rom és irogatok. megvan: *!! :) tehát nagyon magasról lesz*rom és irogatok.

nihilista lettem tegnap este óta. stájsz: minden szigorúan minimál, és köröspart, csillagok naná, ülök a mólón - imádom a mobil netet. nameg persze egy kis rozé, ilyesmik.

van egy hüje vakondunk. hatszor hasra esek a kertben mire kiérek a partra, köszi. vakondtúrásköröket csinál. biztos őt is elvitték egyszer....

naigen, nincsenek véletlenek. rettentően olyanom van, ha érted mire gondolok. erre mit mond ma a doki? ha mégis  úgy alakulna, kézzel-lábbal védekezzenek (magázódunk, imádom a pasit - dr pgy, ifjabb pgy apukája, nálam még mindig ő az ász), mert egy nagyon szép nagy t érik magában. mégjó hogy az indián egy hatalmas hangember és nem találkozunk (nyilván ma sem..). tutter hogy gebasz lenne.

duplán vagyok izgatott. egyrészt holnap a fene se tudja hogy mi lesz, egyedül a piros szoknya biztos. másrészt meg holnapután újra együtt a csapat, zürich és milánó is tiszteletét teszi,szeretem az ilyet, frankón fél éve már.

bírom a családomat. nagyon lazák. és egyre lazábbak, amin percenként ütközöm meg. cuccok szanaszéjjel? nembaj! kocsit lenyúltam egy hétre? nembaj! csak telefonon kommunikálok? nembaj! életemben először kimaradok? nembaj! mégilyet!

a jóIsten áldjon meg benneteket, ha ilyen ostobaságokat olvastok, akkor kommenteljetek :)

mostanában nincs írhatnékom. meglepő, de elmélkedem. intenzív és felemelő élményben volt részem a hétvégén, még emésztgetem, aztán majd kipakolok jóól.

viszont kaptam valamelyik nap egy hangulatjelentést, ami egy sorból meg egy számból állt. meghallgattam. ühüm, jó - gondoltam, de nem annyira csapott meg a szele. ma reggel viszont ezt nyomták a petőfin, nagyon bejött, csak a "hajnali" kómámban még nem volt meg a kapocs, de a végén rájöttem, hogy honnan is ismerem. szóval kedves roséfogyasztó, én ezt most jól megosztanám itten...

valami történt. rendszerhiba vagy ováció, robbanás vagy kisülés, lavina vagy földcsuszamlás, a csuda tudja melyik. szép volt. remek. naná! 

hozzávalók:

egy medence, egy szomszéd, egy eldugott kis utca, egy majom, egy kapitány, egy sellő, egypár kedves-rendes ember, egy régen halogatott reggeli csevej, egy emberes egység rum, egy lime, némi művirág, rázd össze és hajrá. mi bekevertük. :)

← félidőben így fog kinézni az aljzat...

tele volt az a nagy fejem kérdésekkel. csurig. főleg a hogyan? miért? és mégis miért? és mikor? és mit? és merre? és kivel? és miért? és leginkább miért??-ek tömkelegével. aztán egyszer csak az történt, hogy kaptam válaszokat. egészen pontosan négy hónapot kellett várnom rájuk, és egy hétfőn este, hopp, "csak úgy" megkaptam őket. és milyen egyszerűek. nahát. sose gondoltam volna. úgyhogy ez klasszul rendet rakott. már nem tépem magam a fenti befejezetlen kérdéseken. pontot tettek a végére, és új fejezet kezdődik. izgalmas fejezet, némi romantikával fűszerezve. és most megint ostobaságokon rágom magam, ami igazából nagyon vicces. nincsenek benne miértek :) csak mikor?-ok meg milyen?-ek. meg egy indián. 

megvan az az elcsépelt filmjelenet, amikor hihetetlen csörömpölés van az étteremben, mindenki odanéz, és a számtalan dolgot felborító szerencsétlen rettentő kínosan érzi magát? tegnap megvolt élőben, persze hogy a kedvenc helyemen.

beégtem. nem kicsit.

tehát. kiülős hely, tömeg, épp a távozás mezejére akarunk lépni, szedelőzködés, bicikli kiszabadítás, stb. járgányok közelében ülő kedves fiatalember kérdezi:

- arrébb menjünk?

- á nem, köszi, mindjárt megszűntetjük ezt a kis fennakadást - mondom én.

majd ahogy kell, láb beakad valamibe. valami meglök egy biciklit (ezt már látom hogy borul), bicikli meglök egy másik biciklit (ezt is látom, ó mily' szörnyűség), aztán másik bicikli feldönti a napi ajánlatot, ami lévén egy bazi nagy tábla, óriás csörömpöléssel zuhan a kőre - hogyan távozzunk a törzshelyünkről dámiknak.

non plusz ultraként a táblát egy ex helyezi vissza, ugyanis most lépten-nyomon exekkel találkozom, én nem tudom ez hogy lehet, de mindenütt ott vannak.

túléltük a két napot, egyenleg:

várakozás a hangulatot illetően (1-10 skálán): 2-es

valójában így alakult (1-10 skálán): 9-es

leforgatott talkshow: 1 db

asztalon táncolás közben fejjel tört lámpabúrák száma: 1 db

elfogyasztott finom borok literje: passz

meglasszózás eredményeképpen szerzett plezúrok száma: 1 db

életérzés szám meghallgatása (forrás B kapitány): legalább 150 alkalommal

hajnalban született slágergyanús dalok: 2 db

akkordok amikre még emlékeztem: 6 db

alvással töltött órák száma: 2 h

kincskeresés eredménye: 3 doboz

helyezés a kincskeresésen: utolsó

kedvenc számunk a szóalkotásban: 7-es (hétalvó, hetedhéthatár, heaven street 7, héticsiga, hettiták - akkor még nem volt ékezet:)

testemben talált rohadék kullancsok száma: 2 db

ebből ügyesen eltávolított: 1,5 db

roppant sármos sebész által kiműtött: 0,5 db (az ég küldte, nem hiszem hogy bárkinek engedtem volna, hogy a köldökömbe döfje a tűt, aztán turkáljon benne hosszú keserves percekig)

anyukám és apukám megstírolják a ruházatomat, majd közlik, hogy erős a sminkem. anyukám korrigálja, mehetünk. anyukám elvisz a mulatság helyszínére. belépek, ott az osztályfőnököm és az osztálytársaim. persze kések, mint mindig, de ezt már megszokhatták. sztorizunk. aztán buli hajnalig, a reggeli napsütés a piacon talál - lángost eszünk, csúnyák vagyunk. hazaérek, anya már fent van. újra 18 éves lettem. :)

holnap meg utána csapatépítünk. eddig mindig imádtam. nade most?!?! olyan szinten nincs lelkesedésem, hogy arra aztán tényleg nem találok szavakat. demotiváltságból jeles. korai indulás, katonás menetrend, minimál ktgvetés, furcsának ígérkező program (ami persze simán lehet hogy jó lesz, csak borzalmas csomagolásban vágták az arcunkba egy órával ezelőtt). az itallapon eredetileg még bor sem volt. persze, cost control meg válság, nade hellllllóóóóó. valahogy rá kell vakarnom 40 órára valami normálisabb kifejezést az arcomra, mert így el se tudom titkolni, hogy milyen nagyon nem fűlik a fogam az egészhez. persze tudom, hogy van akinek ez a két nap valódi borzalom lesz, ahhoz képest sehol sem vagyok. na majd jól húzzuk egymást lefelé :))